Az első roham 1957 nyarának utolsó napjaiban történt. Az első évemet a London Trustee Savings Banknál töltöttem a londoni Poultryban. Számviteli ügyintézőként közvetlenül a bank főszintje alatt és a föld alatti páncélterem mellett helyezkedtem el. Ezt a helyet nyugdíjas koromban egy vezető könyvelővel osztottam meg. Mindketten régimódi számlakártyák és főkönyvek írásával voltunk elfoglalva, jóval a számítógépek létezése előtt. Ezek alapja az összes kifizetési és befizetési bizonylat volt, amelyeket a pénztárosoktól kaptunk. Ez mindennapos volt.

Értsük meg

A kérdéses nap forgalmas nap volt a belépés miatt, és a bank gyorsan zárt. A fejem úgy éreztem, mintha kicsúszna a kezemből, és a szemem elvesztette a látását. A bal karomban eltűnt az érzés, és rosszul éreztem magam, de nem voltam rosszul. Kénytelen voltam a fejemet a hatalmas főkönyvre hajtani és segítségért kiáltani. A főkönyvelőm felhívta a bank főépületét, hogy érdeklődjön a helyzetem felől. Az igazgató is felhívta a bank épületét, hogy érdeklődjön. Ekkor azt hittem, hogy meg fogok halni! Ahogy teltek a percek, a látásom kezdett visszatérni.

Voltak azonban olyan villanások, amelyek úgy néztek ki, mint a cikcakkos villámok. Ez körülbelül fél óráig tartott, amíg a látásom vissza nem állt a normális állapotba. A Bank ekkorra már bezárult, és a karom részleges bénulásával majdnem fel tudtam mozdulni a székemből. Most már eléggé mozgékony voltam ahhoz, hogy felszálljak a metróra a Bankból az Ovalba (Kennington), ahonnan gyalog mentem az orvosom rendelőjébe. Miután bejutottam az orvosi rendelőbe, és megosztottam vele a közelmúltbeli élményeimet, különösen azt a részt, amikor azt állítottam, hogy azt hittem, megőrülök, ő nevetni kezdett, és elkezdte elmondani az okokat, amiért olyan rosszul érzem magam. Nem ezt vártam egy profi embertől.

Diagnózis

Amikor elemeztem, amit mondott, rájöttem, hogy ez nem diagnózis. Ez egy hasonlóság volt azzal a fájdalommal, amit szinte egyedül éltem át 16 éves koromban. A sajtos szendvicseket hibáztatta, amelyeket ebédre ettem, és a négy szelet kit-kat csokoládét, amit tőle kaptam. Akkoriban talán hihetőnek tűnt, és mások is hasonlót mondtak nekem a következő rohamok során. Nem ez a két összetevő (a sajt és a csokoládé) volt az oka a migrénemnek, amely több mint 50 évnyi migrénes szenvedésem alatt gyakori időközönként megszakította az életemet.

ÉN VALÓJÁBAN VAN EGY MIGRÉN, MINT IM ÍRÓ EZT! Mi ennek az oka? Nem tudom a választ. Nem ettem sajtot vagy csokoládét egész nap. Mint említettem, 52 éve vannak migrénes rohamaim. Ez idő alatt hasonlóan alakultak, de nem mindig ugyanúgy. Voltak időszakok, amikor a migrénem nem volt súlyos, és voltak időszakok, amikor nem voltak olyan súlyosak.

Főbb tünetek

A HÁROM főszereplő állandó marad. Először a látás a szememben megy el, aztán villogó cikkcakkok a szemem külsején, majd a heves fejfájás. Ez olyan gyakran történik, mint egyik napról a másikra. A gyógyulási idők széles skálán mozognak, egyeseknél gyorsabban tér vissza a normális állapot, mint másoknál. A legrosszabbak azok a hosszú órák, amelyeket egy elsötétített szobában, párnával a fejünkön töltünk. Soha nem tudhatod, mikor leszel újra normális, ellentétben más migrénes betegekkel. Az én migrénemet a hirtelen felvillanó napfény is okozza egy autó vagy teherautó szélvédőjén.

Ez akkor történik, amikor a legkevésbé számítasz rá, és ha nem viselsz napszemüveget. Nekem is a legnagyobb gondot okozhatja, mivel befolyásolhatja a látásomat, és megnehezíti a látást vezetés közben. Szerencsére a rövidtávú látásomat nem befolyásolja a szemsérülés. Még mindig el tudom vezetni az autót egy biztonságos helyre, majd pihenni, amíg a látásom visszatér. Ezután folytathatom az utamat, miután bevettem a fájdalomcsillapító tablettát.

Többszörös támadások

Egyszerre több támadás is történt velem, a legtöbbször négy. Három roham történt egy reggelen, és mindhárom az előző napi roham után történt. A mostani helyzetemben gyógyszeres kezeléssel nem aggódtam volna. Végre találtam egy tablettát, ami teljesen megszünteti a fejfájásomat. Ennyi év után el tudom fogadni a látásromlást és az időnkénti homályos látást. Azonban csak három tabletta maradt a kezemben. Az ismételt receptet nem tudtam kiváltani, mivel a gyártó decemberig nem szállította őket.

PÁNIK. Az orvosom alternatívákat ajánlott. Ezek közel sem voltak olyan hatékonyak, és egy nap alatt négyszer kellett kimennem a mosdóba. Mondanom sem kell, hogy az egész napot és éjszakát az ágyban töltöttem, a WC-látogatások kivételével. Mindannyian tudjuk, hogy mindig ki vagyunk szolgáltatva a rettegett migrénes rohamnak. Nem tudjuk, hogy mikor és milyen súlyosságú lesz. Nem sok támogatást kapunk a hatalomtól, mert nem fogják tudni, miért szenvedünk. Azt hiszem, ugyanabba a kategóriába tartozunk, mint azok, akik megfázással küzdenek.

Nincs gyógymód

Nincs gyógymód. Bár ez nem jó dolog, megnyugtató tudni, hogy a migrén általában nem életveszélyes. Szenvedőként minden egyes rohamot túlélhetünk, és várhatjuk a következőt. Tudjuk, hogy a következő el fog jönni, de a buszokkal ellentétben nincs időzítés. Ez volt az utolsó roham, ami arra késztetett, hogy megírjam ezt a cikket. Bár én szenvedtem, tudtam, hogy több ezer ember szenved hasonló módon. Zárásként szeretném hangsúlyozni (van más oka is a támadásnak). Ez a cikk kizárólag az én személyes tapasztalataim alapján íródott. Az összeset felsorolni untatna mindenkit, és migrént okozna. Lehet, hogy sokan közületek hasonló tapasztalatokat szereztek, mint én. Mindazonáltal nagyra értékelném, ha mindannyian vennétek időt arra, hogy leírjátok a tapasztalataitokat, és elkülditek nekem az alábbi e-mail címre.